2. fejezet

Miután kibeszélgettem magam Szabinával haza mentem és segítettem anyának ebédet csinálni. Nálunk az ebéd azt jelenti, hogy délután 3 körül eszünk valamit, amit anya összedob, mert mindig délelőtt dolgozik. Néha ha rám jön a főzöcskélés és készítek valamit ebédre, amit a drága öcsikém le szokott szólni egy „Fúúúj mi ez?” vagy egy „Nem gondolod komolyan, hogy ebből enni fogok” beszólással természetesen, azért hogy engem bosszantson de, azért mindig eszik belőle. 
 - Mikor mész dolgozni?- érdeklődött anya. 
- Négykor. - Ez azt jelenti, hogy megint sötétbe jössz haza?- anya nem szereti, ha este végzek a munkával, mert szerinte bárki megtámadhat az alatt a 10 perc alatt, amíg haza érek. 
- Aha azt, de nyugi nem leszek egyedül?- nyugtattam meg anyát krumpli pucolás közben. 
- Mért kivel leszel? 
- Tomival, mert beszélni akar velem. 
- Értem, de mért este kell már megint találkoznotok? Mondtam, hogy nyugodtan elhívhatod hozzánk, napközbe bármikor- anya nagyon szimpatikus és aranyos fiúnak tartja. 
- Azért most talizunk, hogy ne aggódj a miatt, hogy egyedül mászkálok este, és mert csak most érünk rá mind a ketten.
- Csak tudnám, hogy milyen fontos elfoglaltságotok van nektek fiataloknak egész nap?!- nézett rám értetlenül anya két kezét széttárva. 
- Mi fiatalok igen is elfoglaltak vagyunk- jött be a konyhába Ákos. 
- Pont te mondod ezt, aki egész nap bent ül a szobájába a net előtt? 
- A netről sok fontos információt meg lehet tudni, és időbe értesülök a legfrissebb és legjobb bulikról, mint például a mai- próbált érvelni Ákos a net fontossága mellett. 
- Milyen mai buliról van szó kis fiam? Nem kéne előtte megkérdezni engem, hogy elengedlek-e? – Ákos nem nagyon szereti beavatni anyát a bulik időpontjába. 
- Szeretlek anyuci, ugye elmehetek?- megölelte anyát és egy puszit is adott az arcára. 
- Nem csak akkor kell kimutatni a szereteted, amikor bulizni akarsz!- vágtam oda neki. 
- Hé, fogd be, mert megölöd a pillanat varázsát!- szólt vissza. 
- Meg különben se emlékszel a „nagy bulik” felére se – mutattam idéző jelet az újaimmal-mert, mindig leiszod magad. 
- Csak jól érzem magam! 
- Fejezzétek be gyerekek! Ti miért nem tudtok sose normálisan beszélgetni?- szólt közbe anya. 
- Nézz már rá! Szerinted, lehet vele normálisan beszélni?- mutattam rá az öcsémre és közbe elég érdekesen néztem anyára. 
- Ezt ugye költői kérdésnek szántad?- meg se várta a válaszom már is fűzte tovább anyát-, Megígérem, hogy rendesen fogok viselkedni. Na mehetek?- beszéd közbe bevetette azt az angyali mosolyát, aminek anya nem tud ellen állni, és amit én hiába próbálok bevetni sose sikerül, mert elég hülye fejet szoktam ilyenkor vágni. Ez az isteni adottság is a testvéremnek jutott ki. 
 - Oké menjél, de ne halljak rólad semmi rosszat! 
- Nyugi nem fogsz-, mondta önelégült mosollyal miközben ment kifele a konyhából. 
- Attól félek én is, hogy… 
- Mit mondtál Bius?- fordult vissza hogy ismét belém kössön. 
- Semmit csak menj már vissza a géped elé-, mondtam neki, hogy megkíméljem anyát, attól hogy fültanúja legyen egy újabb vitának Majd le, rendezem vele, ha ketten leszünk itthon. 
Ákosnak hála anya elfelejtette, hogy miről is beszélgetünk mielőtt meg jelent és nem nyaggatott tovább azzal tovább, hogy mért este talizunk.

1. FEJEZET :)

 1. Fejezet

"Imposibble imposibble" James Arthur hangjára ébredtem reggel Ákos a testvérem már megint üvöltve hallgatott zenét.
-Halkítsd már le aludni próbálok!! -rontottam be a szobájába kiabálva.
-Mit mondtál Bius? Nem értetem.
-Talán ha nem teljes hangerőn hallgatnád a zenét, akkor értetted volna!-odamentem a gépéhez és kinyomta a hangfalát.
-Hé, éppen próbálom élvezni a nyári szünet első napját.
-Én meg éppen piheni szeretnék mert este megyek dolgozni.
-Én meg bulizni- benyomta a hangfalát és még hangosabban kezdett zenét hallgatni, ezzel jelezte számomra hogy nincs több mondani valója. Szép is a testvéri szeretet. Csodálom hogy a szomszédok még nem tettek feljelentést csend háborítás miatt ellenünk. Bementem a szobámba felöltöztem és küldtem egy gyors üzenet Szabinának a legjobb barátnőmnek hogy 20 percen belül ott vagyok náluk mert Ákos már megint kiakasztott. Szerencsére csak pár utcányira laktunk egymástól. Ha valami miatt összekaptunk a testvérünkkel vagy a szüleinkkel egymásnál találtunk menedéket. Kapujuk elé érve csöngetem.
-Szia! Ha Szabinát keresed ő nincs itthon- a tesója jött ki.
-Szia! Ezt benézted Balázs mert az előbb beszéltem vele hogy átjövök.
-Szia!- jött ki a barátnőm is és beengedett. Szabina magas és vékony volt kék szemű szőke a fiú haverjaink elég sokat ugratták szegényt szőke nős viccek amik nem voltak rá igaz mert haj színe ellenére okos volt és sokat tanult mert orvos szeretet volna lenni.
-Mivel sikerült már megint kiakasztania Ákosnak?
-Úgy gondolta hogy ha már ő nem alszik akkor más se aludjon és szokása szerint hangosan hallgatta a bugyuta zenéit. Tudja jól hogy este dolgozni megyek és pihenésre van szükségem- Tavaly nyár óta dolgoztam a városba lévő szupermárketbe diákmunkásként. Nem akartam már 18 évesen a szüleim nyakán élősködni, meg volt nekik a saját gondjuk nem akartam folyton tőlük kuncsorogni pénzt ha szükségem volt valamire nem úgy mint a 16 éves öcsém. Anya és apa 6 éve váltak el. Azt a megoldást találták ki hogy anyánál élünk majd a városba ahova a válás után költöztünk és hétvégenként és szüneteket pedig apánál a várostól 20km-re lévő faluban töltünk majd. Apa a válás után ismét megházasodott Ágival és született egy gyerekük is Barbi aki 3 éves. Apának egy kicsit nehezére esett feldolgozni hogy a pici gyermekei kezdenek felnőni és én próbálok megállni a saját lábamon ennek érdekében dolgozni járok. Az is aggasztja egy kicsit hogy néhány fiúra már nem csak haverként tekintek. Ákos nagy bulizós amiről apa próbálja leszoktatni mert hogy az ő idejében nem volt szokás 16 évesen buliba járni. Ági rendes mert szerinte már nem vagyunk gyerekek és tudunk magunkra vigyázni és heti egy buli simán belefér hiszen azért van a nyár hogy kiszorakozzuk magunkat. Volt hogy Ági falazott Ákosnak amikor bulizott. Én második anyukámként tekintek rá.
-Mi a helyzet Tomival?- érdeklődött Szabina aki közbe a szőke hajtincseit igazgatta.
-Megvagyunk ma találkozok vele munka után és haza kísér majd - Tomival pár hónapja ismerkedtem meg munka közbe és reménykedek benne hogy több is lehet köztünk mint barátság. Tomi magas, világos barna hajú és állandóan napszemüveget hord mert az szerinte menő.
-Vigyázz vele mert szerintem nem stimmel vele valami- Szabinának az első perctől fogva nem volt szimpatikus Tomi.
- Nyugi tudok magamra vigyázni ne legyél már te is olyan mint apa.
- Tényleg mikor mentek apukátokhoz?
- Tegnap este beszéltem vele és jövő hét hétfőbe maradtunk.
-Olyan nehezen telnek el a napok ha nem vagytok a városba- szomorkodott barátnőm. Persze egymáson kívül voltak más barátaink is de a mi kapcsolatunk olyan volt mintha testvérek lennénk.
-Nyugi úgyse sokat leszek nála mert itthonról könnyebben betudok járni dolgozni.
- Csak nehogy megint megharagudjon apud hogy keveset vagy nála- tavaly nyáron amikor elkezdem dolgozni egy kicsit megharagudott hogy kevés időt töltöttem náluk de nyár végére sikerült kiengesztelnem egy apa-lánya hétvégével.