4. Fejezet

Reggel felébredve gondoltam ránézek Ákosra és elbeszélgetek vele az éjszakai kalandjáról.

- Jó reggelt Bius!- a nappaliba üldögélt.

- Szia. Mi a helyzet?

- Próbálok vissza emlékezni a tegnap estére de, nem nagyon megy, pedig megígértem anyának hogy normálisan fogok viselkedni- elég bűnbánó fejét vágott és közbe a kezét nézegette.

- Mit nézel annyira a kezeden?- odaültem mellé a kanapéra.

- Ennek a lila foltnak olyan alakja van mit egy kéznek- Látszik, rajta hogy bántja hogy nem emlékszik az estére nem volt szívem elmondani neki, hogy én okoztam miközbe próbáltam ágyba rángatni.

- Biztos beütötted a buliba.

- Lehet. Segítesz nekem? Valahogy ki kell engesztelnem anyát a reggeli látvány miatt.

- Mit hánytál össze?

- Semmit. Reggel anya a konyhába a földön fekve egy fakanalat ölelgetve és konyharuhával takarózva talált rám- szegény anya elégé meglepődheted.

- Hogy kerültél te a konyhába, amikor én bevittelek a szobádba?

- Mit csináltál velem?- elég értetlenül nézet rám. Próbálta összerakni a dolgokat miután elmeséltem neki az ágyba jutása történetét de nem ment neki.

- Akkor nem tudod, hogy hogyan került a Manchesteres macim a mosogatóba és mért szedtem le a sapiját?

- Nem, de ha ennyire becsülöd a tőlem kapott ajándékot, akkor legközelebb nem veszek neked semmit!

- Ne már Bius, nem voltam beszámítható állapotba, de azt nem értem, hogy ha egyszer láttad rajtam, hogy ilyen állapotba vagyok, miért nem maradtál velem?

- Gondoltam hogy miután bevágtad a szunyát reggelig képes leszel nyugton maradni.

Meghallottam hogy csörög a telefonom bementem érte a szobába, majd miután befejeztem a beszélgetést vissza mentem Ákoshoz.

- Szabina hívott hogy milyen állapotba vagy, mert Balázs alig bírt haza rángatni.

- Legalább már azt is tudom, hogyan kerültem haza. Ez tisztára olyan, mint az "Így jártam anyátokkal" egyik része, amikor Ted másoktól tudja, meg hogy mit csinált részegen.

- Ákos ez nem vicces!

- Oké igazad van. Ugye ezt nem mondod el anyának és az ágyba rángatásomat se?- boci szemekkel nézett rám.

- Nyugi nem mondok anyának semmit inkább anya miatt, mint miattad, elég, ha csak a konyhás story-ról tud de, jössz nekem eggyel-, néha már sajnálom anyát az öcsém viselkedése miatt.

Segítetem Ákosnak rendet rakni a házba és elékezdtünk összepakolni a ruháinkat holnapra. Mire anya hazajött a munkából, nagyabból végeztünk a pakolással. Mondtam anyának, hogy délután összefutok Tomival. Ákos pedig szobafogságot kapott net megvonással hogy gondolkozzon el egy kicsit a bulizásairól. 3 órakörül átjött hozzám Szabina és beszélgetés közbe segítet nekem elkészülni a találkozásra, ami annyit takar, hogy a fél ruhatáramat felpróbálva végül sikerült egy farmer rövidnadrág és egy fehér alapon sötétkék rózsás felsőbe maradtunk. A hajammal nem bíbelődtem sokat egyszerűen csak felkötöttem lófarokba.

4 órakor meg jött értem Tomi. Kiderült hogy nála a fagyizás annyit jelent hogy kisétálunk a szupermarketbe és veszünk egy karamellás dobozosfagyit.

- És ez mégis hogyan fogjuk megenni?- néztem rá kíváncsian.

- Nyugi én mindenre gondoltam- kotorászni kezdet a nyakába lógó fekete övtáskájába és két műanyag kanalat húzót elő.

- És hol fogjuk megenni?

- Leülünk egy padra a parkba.

- Nem fognak hülyének nézni minket az emberek?- én a fagyi meg hívás alatta nem pont ezt értetem, amit ő. Naivan azt képzeltem, hogy majd beülünk egy fagyozóba.

- Nem hinném már sokszor tettem ilyet a haverjaimmal. Kérsz valamit inni?

- Igen egy narancsos Fanta jó lesz- Tomi magának vett egy dobozos kólát.

A vásárlás után kisétáltunk a parkba és egy eldugott árnyékos helyen leültünk egy padra egymással szembe. Elkezdtük enni a félig olvadt fagyit, és közbe mindenféléről beszélgetünk.

3. Fejezet :)

 3. Fejezet
Munka után az áruház parkolójában várt rám Tomi.
 - Szia! 
- Szia! Mizus, milyen volt a meló?- beszélgetésközbe elindultunk hazafelé.
 - Fárasztó. Miért mindig engem találnak, meg a hülye vásárlok?- Széttárt karokkal néztem rá valami értelmes válaszba reménykedve. 
- Mert te is hülye vagy és köztudott tény hogy a hülyék vonzzák a hülyéket - az értelmes alatt nem ezt értetem de legalább kezdet jó kedvem lenni. 
- Kösz, most pont erre volt szükségem- kezdtem játszani a sértődöttet és összefontam magam előtt a kezeimet. 
- Szívesen tudod, hogy rám bármibe számíthatsz- miközbe ezt mondta azzal a gyönyörű mosolyával nézet rám amit annyira imádok. - Terveztél valamit holnapra?- Váltott témát. 
- Nem, csak annyit, hogy reggel sokáig alszok. 
- Arra gondoltam, hogy délután elmehetnénk fagyizni vagy megihatnánk valamit. 
- Oké benne vagyok. Hánykor? 
- 4kor? Érted megyek majd.
 - Rendben de nem tudok sokáig maradni, mert holnap után megyünk apuhoz és még össze kell pakolnom. 
- Meddig maradtok? 
- Én csütörtökön jövők haza az öcsémről meg nincs infóm.
- Az öcséd nem érdekel.
 - Hidd el engem, se nagyon- szeretem mások előtt is reklámozni a jó testvéri viszonyunkat. 
- Akkor ebbe egyet értünk. Egy darabig csendbe mentünk egymás mellett és lopva rápillantva néztem a lámpák fénye által megvilágított arcát csak a szemét, nem láttam, mert napszemüveget viselt. 
- Este miért van rajtad napszemüveg?- kezdet egy kicsit zavarni, hogy nem látom a szemét. 
- Az emberek azért szokták hordani, hogy védje a szemüket a Naptól. 
- Jó ezt tudom, de néz fel az égre most nem süt a Nap. 
- De a Hold igen meg amúgy is jól áll nekem.
 - Kicsit nem vagy nagyképű?
 - Nem, csak tisztába vagyok az adottságaimmal- megint azzal a bájos mosolyával nézett rám. 
- Ohh- sikerült ennyivel lereagálnom a dolgot. Közbe elértünk a házunkhoz.
 - Szia. Jó éjszakát, aludj jól! - búcsúzás közbe megölelt,ami egy kicsit meglepet, mert eddig még sose tett ilyet, de nagyon jól esett. 
- Köszi, te is aludj jól. Szia.
 Haza érve gyors letusoltam és bebújtam a pihe-puha ágyamba elalvás előtt végig Tomira gondoltam. Álmomból arra ébredtem, hogy valaki nagy puffanással landolt mellettem az ágyba. Egy kicsit megijedve nyomtam fel a lámpám. 
- Ákos te mit keresel itt? – úgy látszik megint volt egy nagyszerű bulija, amire reggel nagy valószínűsséggel nem fog emlékezni. 
 - Haza jöttem a buliból, és aludni akarok. 
- Oké de ez az én szobám és az én ágyam nem a tied- az én szót nyomatékosan kihangsúlyoztam neki. 
- Tudom, veled akarok ma éjszaka aludni, mert szeretlek- beszédközbe átölelt és nyomot, egy puszit az arcomra. Dőlt belőle az alkoholszag. Nagy nehezen sikerült magamról lelöknöm, aminek az lett a vége, hogy leesett az ágyról.
 - Ha ide mersz hányni én kinyírlak!- visszamászott mellém az ágyba és ismét átölelt. 
- Nincs semmi bajom jól vagyok- az embernek első ránézésre nem az jutott volna eszébe róla hogy jól van. 
- Gyere, szépen átmegyünk a szobádba!- próbáltam lábra állítani és közbe valamelyikünk ráléphetett, vagy feküdhetett a távirányítóra, mert a tv bekapcsolt én nagy örömömre pont egy zene csatornán.
 - Nem!- kiabálni kezdet - Itt akarok maradni. Táncoljunk!- elkezdett ugrálni. 
- Fejezd be, mert felébred anya!- kezdett elfogyni a türelmem.
 - Szóljunk anyának, biztos ő is szívesen táncolna velem- indult el anya szobája felé. Minden erőmet összeszedve megrántottam a karját és elkezdtem az ellenkező irányba vonszolni. Valahogy sikerült elérnünk a szobáját ahol belelöktem az ágyba és lerángattam róla a cipőjét és betakartam. Pár percig ott maradtam vele, ha fel akarna kelni, akkor vissza tudjam lökni. Mikor kezdtem biztosra venni, hogy alszik elindultam kifele a szobájából, és útközbe lenyomtam a lámpát. 
- Hol a macim? Félek a sötétbe!- tévedtem még se aludt el. Visszanyomtam a lámpát.
 - Nem is szoktál macival aludni-, mondtam. Ő pedig kezdet felkelni az ágyból. De jó kezdem azt érezni, hogy sose lesz vége ennek az éjszakának. 
- De igen. A macimat akarom!- Kikelt az ágyból és leemelte a polcáról a kedvenc focicsapata mezébe öltöztetett macit, amit még tőlem kapott szülinapjára és ölelgetni kezdte – mért dugtad el előlem? 
 - Hozzá se nyúltam végig ott volt a polcon.
 - Ne hazudj eldugtad elölem, már nem szeretlek Bius, nem akarok veled aludni-, legalább már nem kell attól félnem hogy vissza jön a szobámba. 
- Rendben de feküdj szépen vissza az ágyadba-, amikor vissza feküdt lenyomtam a lámpát és pár percet álldogáltam az ajtajába hátha megint felébred. Megnyugodtam, amikor végre szuszogni hallottam és visszamentem a szobámba abba reménykedve, hogy holnap reggelig aludni fog Ákos.

2. fejezet

Miután kibeszélgettem magam Szabinával haza mentem és segítettem anyának ebédet csinálni. Nálunk az ebéd azt jelenti, hogy délután 3 körül eszünk valamit, amit anya összedob, mert mindig délelőtt dolgozik. Néha ha rám jön a főzöcskélés és készítek valamit ebédre, amit a drága öcsikém le szokott szólni egy „Fúúúj mi ez?” vagy egy „Nem gondolod komolyan, hogy ebből enni fogok” beszólással természetesen, azért hogy engem bosszantson de, azért mindig eszik belőle. 
 - Mikor mész dolgozni?- érdeklődött anya. 
- Négykor. - Ez azt jelenti, hogy megint sötétbe jössz haza?- anya nem szereti, ha este végzek a munkával, mert szerinte bárki megtámadhat az alatt a 10 perc alatt, amíg haza érek. 
- Aha azt, de nyugi nem leszek egyedül?- nyugtattam meg anyát krumpli pucolás közben. 
- Mért kivel leszel? 
- Tomival, mert beszélni akar velem. 
- Értem, de mért este kell már megint találkoznotok? Mondtam, hogy nyugodtan elhívhatod hozzánk, napközbe bármikor- anya nagyon szimpatikus és aranyos fiúnak tartja. 
- Azért most talizunk, hogy ne aggódj a miatt, hogy egyedül mászkálok este, és mert csak most érünk rá mind a ketten.
- Csak tudnám, hogy milyen fontos elfoglaltságotok van nektek fiataloknak egész nap?!- nézett rám értetlenül anya két kezét széttárva. 
- Mi fiatalok igen is elfoglaltak vagyunk- jött be a konyhába Ákos. 
- Pont te mondod ezt, aki egész nap bent ül a szobájába a net előtt? 
- A netről sok fontos információt meg lehet tudni, és időbe értesülök a legfrissebb és legjobb bulikról, mint például a mai- próbált érvelni Ákos a net fontossága mellett. 
- Milyen mai buliról van szó kis fiam? Nem kéne előtte megkérdezni engem, hogy elengedlek-e? – Ákos nem nagyon szereti beavatni anyát a bulik időpontjába. 
- Szeretlek anyuci, ugye elmehetek?- megölelte anyát és egy puszit is adott az arcára. 
- Nem csak akkor kell kimutatni a szereteted, amikor bulizni akarsz!- vágtam oda neki. 
- Hé, fogd be, mert megölöd a pillanat varázsát!- szólt vissza. 
- Meg különben se emlékszel a „nagy bulik” felére se – mutattam idéző jelet az újaimmal-mert, mindig leiszod magad. 
- Csak jól érzem magam! 
- Fejezzétek be gyerekek! Ti miért nem tudtok sose normálisan beszélgetni?- szólt közbe anya. 
- Nézz már rá! Szerinted, lehet vele normálisan beszélni?- mutattam rá az öcsémre és közbe elég érdekesen néztem anyára. 
- Ezt ugye költői kérdésnek szántad?- meg se várta a válaszom már is fűzte tovább anyát-, Megígérem, hogy rendesen fogok viselkedni. Na mehetek?- beszéd közbe bevetette azt az angyali mosolyát, aminek anya nem tud ellen állni, és amit én hiába próbálok bevetni sose sikerül, mert elég hülye fejet szoktam ilyenkor vágni. Ez az isteni adottság is a testvéremnek jutott ki. 
 - Oké menjél, de ne halljak rólad semmi rosszat! 
- Nyugi nem fogsz-, mondta önelégült mosollyal miközben ment kifele a konyhából. 
- Attól félek én is, hogy… 
- Mit mondtál Bius?- fordult vissza hogy ismét belém kössön. 
- Semmit csak menj már vissza a géped elé-, mondtam neki, hogy megkíméljem anyát, attól hogy fültanúja legyen egy újabb vitának Majd le, rendezem vele, ha ketten leszünk itthon. 
Ákosnak hála anya elfelejtette, hogy miről is beszélgetünk mielőtt meg jelent és nem nyaggatott tovább azzal tovább, hogy mért este talizunk.

1. FEJEZET :)

 1. Fejezet

"Imposibble imposibble" James Arthur hangjára ébredtem reggel Ákos a testvérem már megint üvöltve hallgatott zenét.
-Halkítsd már le aludni próbálok!! -rontottam be a szobájába kiabálva.
-Mit mondtál Bius? Nem értetem.
-Talán ha nem teljes hangerőn hallgatnád a zenét, akkor értetted volna!-odamentem a gépéhez és kinyomta a hangfalát.
-Hé, éppen próbálom élvezni a nyári szünet első napját.
-Én meg éppen piheni szeretnék mert este megyek dolgozni.
-Én meg bulizni- benyomta a hangfalát és még hangosabban kezdett zenét hallgatni, ezzel jelezte számomra hogy nincs több mondani valója. Szép is a testvéri szeretet. Csodálom hogy a szomszédok még nem tettek feljelentést csend háborítás miatt ellenünk. Bementem a szobámba felöltöztem és küldtem egy gyors üzenet Szabinának a legjobb barátnőmnek hogy 20 percen belül ott vagyok náluk mert Ákos már megint kiakasztott. Szerencsére csak pár utcányira laktunk egymástól. Ha valami miatt összekaptunk a testvérünkkel vagy a szüleinkkel egymásnál találtunk menedéket. Kapujuk elé érve csöngetem.
-Szia! Ha Szabinát keresed ő nincs itthon- a tesója jött ki.
-Szia! Ezt benézted Balázs mert az előbb beszéltem vele hogy átjövök.
-Szia!- jött ki a barátnőm is és beengedett. Szabina magas és vékony volt kék szemű szőke a fiú haverjaink elég sokat ugratták szegényt szőke nős viccek amik nem voltak rá igaz mert haj színe ellenére okos volt és sokat tanult mert orvos szeretet volna lenni.
-Mivel sikerült már megint kiakasztania Ákosnak?
-Úgy gondolta hogy ha már ő nem alszik akkor más se aludjon és szokása szerint hangosan hallgatta a bugyuta zenéit. Tudja jól hogy este dolgozni megyek és pihenésre van szükségem- Tavaly nyár óta dolgoztam a városba lévő szupermárketbe diákmunkásként. Nem akartam már 18 évesen a szüleim nyakán élősködni, meg volt nekik a saját gondjuk nem akartam folyton tőlük kuncsorogni pénzt ha szükségem volt valamire nem úgy mint a 16 éves öcsém. Anya és apa 6 éve váltak el. Azt a megoldást találták ki hogy anyánál élünk majd a városba ahova a válás után költöztünk és hétvégenként és szüneteket pedig apánál a várostól 20km-re lévő faluban töltünk majd. Apa a válás után ismét megházasodott Ágival és született egy gyerekük is Barbi aki 3 éves. Apának egy kicsit nehezére esett feldolgozni hogy a pici gyermekei kezdenek felnőni és én próbálok megállni a saját lábamon ennek érdekében dolgozni járok. Az is aggasztja egy kicsit hogy néhány fiúra már nem csak haverként tekintek. Ákos nagy bulizós amiről apa próbálja leszoktatni mert hogy az ő idejében nem volt szokás 16 évesen buliba járni. Ági rendes mert szerinte már nem vagyunk gyerekek és tudunk magunkra vigyázni és heti egy buli simán belefér hiszen azért van a nyár hogy kiszorakozzuk magunkat. Volt hogy Ági falazott Ákosnak amikor bulizott. Én második anyukámként tekintek rá.
-Mi a helyzet Tomival?- érdeklődött Szabina aki közbe a szőke hajtincseit igazgatta.
-Megvagyunk ma találkozok vele munka után és haza kísér majd - Tomival pár hónapja ismerkedtem meg munka közbe és reménykedek benne hogy több is lehet köztünk mint barátság. Tomi magas, világos barna hajú és állandóan napszemüveget hord mert az szerinte menő.
-Vigyázz vele mert szerintem nem stimmel vele valami- Szabinának az első perctől fogva nem volt szimpatikus Tomi.
- Nyugi tudok magamra vigyázni ne legyél már te is olyan mint apa.
- Tényleg mikor mentek apukátokhoz?
- Tegnap este beszéltem vele és jövő hét hétfőbe maradtunk.
-Olyan nehezen telnek el a napok ha nem vagytok a városba- szomorkodott barátnőm. Persze egymáson kívül voltak más barátaink is de a mi kapcsolatunk olyan volt mintha testvérek lennénk.
-Nyugi úgyse sokat leszek nála mert itthonról könnyebben betudok járni dolgozni.
- Csak nehogy megint megharagudjon apud hogy keveset vagy nála- tavaly nyáron amikor elkezdem dolgozni egy kicsit megharagudott hogy kevés időt töltöttem náluk de nyár végére sikerült kiengesztelnem egy apa-lánya hétvégével.