4. Fejezet

Reggel felébredve gondoltam ránézek Ákosra és elbeszélgetek vele az éjszakai kalandjáról.

- Jó reggelt Bius!- a nappaliba üldögélt.

- Szia. Mi a helyzet?

- Próbálok vissza emlékezni a tegnap estére de, nem nagyon megy, pedig megígértem anyának hogy normálisan fogok viselkedni- elég bűnbánó fejét vágott és közbe a kezét nézegette.

- Mit nézel annyira a kezeden?- odaültem mellé a kanapéra.

- Ennek a lila foltnak olyan alakja van mit egy kéznek- Látszik, rajta hogy bántja hogy nem emlékszik az estére nem volt szívem elmondani neki, hogy én okoztam miközbe próbáltam ágyba rángatni.

- Biztos beütötted a buliba.

- Lehet. Segítesz nekem? Valahogy ki kell engesztelnem anyát a reggeli látvány miatt.

- Mit hánytál össze?

- Semmit. Reggel anya a konyhába a földön fekve egy fakanalat ölelgetve és konyharuhával takarózva talált rám- szegény anya elégé meglepődheted.

- Hogy kerültél te a konyhába, amikor én bevittelek a szobádba?

- Mit csináltál velem?- elég értetlenül nézet rám. Próbálta összerakni a dolgokat miután elmeséltem neki az ágyba jutása történetét de nem ment neki.

- Akkor nem tudod, hogy hogyan került a Manchesteres macim a mosogatóba és mért szedtem le a sapiját?

- Nem, de ha ennyire becsülöd a tőlem kapott ajándékot, akkor legközelebb nem veszek neked semmit!

- Ne már Bius, nem voltam beszámítható állapotba, de azt nem értem, hogy ha egyszer láttad rajtam, hogy ilyen állapotba vagyok, miért nem maradtál velem?

- Gondoltam hogy miután bevágtad a szunyát reggelig képes leszel nyugton maradni.

Meghallottam hogy csörög a telefonom bementem érte a szobába, majd miután befejeztem a beszélgetést vissza mentem Ákoshoz.

- Szabina hívott hogy milyen állapotba vagy, mert Balázs alig bírt haza rángatni.

- Legalább már azt is tudom, hogyan kerültem haza. Ez tisztára olyan, mint az "Így jártam anyátokkal" egyik része, amikor Ted másoktól tudja, meg hogy mit csinált részegen.

- Ákos ez nem vicces!

- Oké igazad van. Ugye ezt nem mondod el anyának és az ágyba rángatásomat se?- boci szemekkel nézett rám.

- Nyugi nem mondok anyának semmit inkább anya miatt, mint miattad, elég, ha csak a konyhás story-ról tud de, jössz nekem eggyel-, néha már sajnálom anyát az öcsém viselkedése miatt.

Segítetem Ákosnak rendet rakni a házba és elékezdtünk összepakolni a ruháinkat holnapra. Mire anya hazajött a munkából, nagyabból végeztünk a pakolással. Mondtam anyának, hogy délután összefutok Tomival. Ákos pedig szobafogságot kapott net megvonással hogy gondolkozzon el egy kicsit a bulizásairól. 3 órakörül átjött hozzám Szabina és beszélgetés közbe segítet nekem elkészülni a találkozásra, ami annyit takar, hogy a fél ruhatáramat felpróbálva végül sikerült egy farmer rövidnadrág és egy fehér alapon sötétkék rózsás felsőbe maradtunk. A hajammal nem bíbelődtem sokat egyszerűen csak felkötöttem lófarokba.

4 órakor meg jött értem Tomi. Kiderült hogy nála a fagyizás annyit jelent hogy kisétálunk a szupermarketbe és veszünk egy karamellás dobozosfagyit.

- És ez mégis hogyan fogjuk megenni?- néztem rá kíváncsian.

- Nyugi én mindenre gondoltam- kotorászni kezdet a nyakába lógó fekete övtáskájába és két műanyag kanalat húzót elő.

- És hol fogjuk megenni?

- Leülünk egy padra a parkba.

- Nem fognak hülyének nézni minket az emberek?- én a fagyi meg hívás alatta nem pont ezt értetem, amit ő. Naivan azt képzeltem, hogy majd beülünk egy fagyozóba.

- Nem hinném már sokszor tettem ilyet a haverjaimmal. Kérsz valamit inni?

- Igen egy narancsos Fanta jó lesz- Tomi magának vett egy dobozos kólát.

A vásárlás után kisétáltunk a parkba és egy eldugott árnyékos helyen leültünk egy padra egymással szembe. Elkezdtük enni a félig olvadt fagyit, és közbe mindenféléről beszélgetünk.

3. Fejezet :)

 3. Fejezet
Munka után az áruház parkolójában várt rám Tomi.
 - Szia! 
- Szia! Mizus, milyen volt a meló?- beszélgetésközbe elindultunk hazafelé.
 - Fárasztó. Miért mindig engem találnak, meg a hülye vásárlok?- Széttárt karokkal néztem rá valami értelmes válaszba reménykedve. 
- Mert te is hülye vagy és köztudott tény hogy a hülyék vonzzák a hülyéket - az értelmes alatt nem ezt értetem de legalább kezdet jó kedvem lenni. 
- Kösz, most pont erre volt szükségem- kezdtem játszani a sértődöttet és összefontam magam előtt a kezeimet. 
- Szívesen tudod, hogy rám bármibe számíthatsz- miközbe ezt mondta azzal a gyönyörű mosolyával nézet rám amit annyira imádok. - Terveztél valamit holnapra?- Váltott témát. 
- Nem, csak annyit, hogy reggel sokáig alszok. 
- Arra gondoltam, hogy délután elmehetnénk fagyizni vagy megihatnánk valamit. 
- Oké benne vagyok. Hánykor? 
- 4kor? Érted megyek majd.
 - Rendben de nem tudok sokáig maradni, mert holnap után megyünk apuhoz és még össze kell pakolnom. 
- Meddig maradtok? 
- Én csütörtökön jövők haza az öcsémről meg nincs infóm.
- Az öcséd nem érdekel.
 - Hidd el engem, se nagyon- szeretem mások előtt is reklámozni a jó testvéri viszonyunkat. 
- Akkor ebbe egyet értünk. Egy darabig csendbe mentünk egymás mellett és lopva rápillantva néztem a lámpák fénye által megvilágított arcát csak a szemét, nem láttam, mert napszemüveget viselt. 
- Este miért van rajtad napszemüveg?- kezdet egy kicsit zavarni, hogy nem látom a szemét. 
- Az emberek azért szokták hordani, hogy védje a szemüket a Naptól. 
- Jó ezt tudom, de néz fel az égre most nem süt a Nap. 
- De a Hold igen meg amúgy is jól áll nekem.
 - Kicsit nem vagy nagyképű?
 - Nem, csak tisztába vagyok az adottságaimmal- megint azzal a bájos mosolyával nézett rám. 
- Ohh- sikerült ennyivel lereagálnom a dolgot. Közbe elértünk a házunkhoz.
 - Szia. Jó éjszakát, aludj jól! - búcsúzás közbe megölelt,ami egy kicsit meglepet, mert eddig még sose tett ilyet, de nagyon jól esett. 
- Köszi, te is aludj jól. Szia.
 Haza érve gyors letusoltam és bebújtam a pihe-puha ágyamba elalvás előtt végig Tomira gondoltam. Álmomból arra ébredtem, hogy valaki nagy puffanással landolt mellettem az ágyba. Egy kicsit megijedve nyomtam fel a lámpám. 
- Ákos te mit keresel itt? – úgy látszik megint volt egy nagyszerű bulija, amire reggel nagy valószínűsséggel nem fog emlékezni. 
 - Haza jöttem a buliból, és aludni akarok. 
- Oké de ez az én szobám és az én ágyam nem a tied- az én szót nyomatékosan kihangsúlyoztam neki. 
- Tudom, veled akarok ma éjszaka aludni, mert szeretlek- beszédközbe átölelt és nyomot, egy puszit az arcomra. Dőlt belőle az alkoholszag. Nagy nehezen sikerült magamról lelöknöm, aminek az lett a vége, hogy leesett az ágyról.
 - Ha ide mersz hányni én kinyírlak!- visszamászott mellém az ágyba és ismét átölelt. 
- Nincs semmi bajom jól vagyok- az embernek első ránézésre nem az jutott volna eszébe róla hogy jól van. 
- Gyere, szépen átmegyünk a szobádba!- próbáltam lábra állítani és közbe valamelyikünk ráléphetett, vagy feküdhetett a távirányítóra, mert a tv bekapcsolt én nagy örömömre pont egy zene csatornán.
 - Nem!- kiabálni kezdet - Itt akarok maradni. Táncoljunk!- elkezdett ugrálni. 
- Fejezd be, mert felébred anya!- kezdett elfogyni a türelmem.
 - Szóljunk anyának, biztos ő is szívesen táncolna velem- indult el anya szobája felé. Minden erőmet összeszedve megrántottam a karját és elkezdtem az ellenkező irányba vonszolni. Valahogy sikerült elérnünk a szobáját ahol belelöktem az ágyba és lerángattam róla a cipőjét és betakartam. Pár percig ott maradtam vele, ha fel akarna kelni, akkor vissza tudjam lökni. Mikor kezdtem biztosra venni, hogy alszik elindultam kifele a szobájából, és útközbe lenyomtam a lámpát. 
- Hol a macim? Félek a sötétbe!- tévedtem még se aludt el. Visszanyomtam a lámpát.
 - Nem is szoktál macival aludni-, mondtam. Ő pedig kezdet felkelni az ágyból. De jó kezdem azt érezni, hogy sose lesz vége ennek az éjszakának. 
- De igen. A macimat akarom!- Kikelt az ágyból és leemelte a polcáról a kedvenc focicsapata mezébe öltöztetett macit, amit még tőlem kapott szülinapjára és ölelgetni kezdte – mért dugtad el előlem? 
 - Hozzá se nyúltam végig ott volt a polcon.
 - Ne hazudj eldugtad elölem, már nem szeretlek Bius, nem akarok veled aludni-, legalább már nem kell attól félnem hogy vissza jön a szobámba. 
- Rendben de feküdj szépen vissza az ágyadba-, amikor vissza feküdt lenyomtam a lámpát és pár percet álldogáltam az ajtajába hátha megint felébred. Megnyugodtam, amikor végre szuszogni hallottam és visszamentem a szobámba abba reménykedve, hogy holnap reggelig aludni fog Ákos.